Az autoimmun hozzáállásom

Egy nem is annyira ritka autoimmun betegségem van, mely nem gyógyítható. Ha elhanyagolom, civilizációs betegségek várnak rám. Ha odafigyelek, teljes életet élhetek.

Ahogy dackoszakról írt posztban is említettem, mindenféle gyógyszerellenességem dacára elkezdtem szedni a gyógyszert – autoimmun pajzsmirigy probléma esetén ez nem elkerülhető.

Kedves velem hasonló cipőben járók, hashimotosok!

Remélem Ti is tudjátok azt, amit nekem a Doktor úr nagyon-nagyon a lelkemre kötött: pajzsmirigy hormont reggel, éhgyomorra kell bevenni, minimális folyadékkal, és ahhoz, hogy valóban fel tudjon szívódni, elengedhetetlen, hogy utána fél órán át ne együnk. Ezzel nincs is nálam probléma – csak gondoltam leírom, mert nem vagyok biztos abban, hogy ezt valóban minden érintettnek elmondják.

Miután ez a lépés is megvolt, vége lett a dackorszaknak (vagy legalábbis már nem csak a düh tombol bennem), helyre kellett tennem magamban a dolgokat. Van Simó, nincs többé cukor, tej-és tejtermék, glutén.

Soha többé élelmiszebolt?!

Első felindulásból azt mondtam, hogy én bizony ezután már csak online fogok akkor vásárolni – eddig ugyanis önként nem ettem semmi „olyasmit” – most viszont már nem szabad, szóval akar a fene állandó kísértésben rohangálni az élelmiszerboltok polcai között. Aztán figyelmesebben végiggondoltam, mit is mondott a Doktor úr…. Nagy ritkán több éves érlelésű sajtok jöhetnek, valamint ha nem súlyvesztés a cél, akkor mértékkel, de gyümölcs is. De mit is jelent ez pontosan?

Azt jelenti, hogy Simó betolakodott, kitenni életem végéig nem fogom tudni a kertemből, de azért nem kell megőrjíteni sem magam. Cukor-, tej-, tejtermék- valamint gluténfogyasztásomat minimalizálni kell – DE (és azt hiszem, számomra ez hozott igazi megnyugvást) kijelenthetem, hogy nem vagyok allergiás a gluténra, nem vagyok cöliákiás, és nem vagyok gluténérzékeny. Ugyanígy nincs laktózintoleranciám sem. Vagyis nem ördögtől való bűn, ha glutént is feldolgozó konyhából (értsd, akár a saját konyhámból) eszem, és ha igenis, ehetek én glutén-és laktóztartalmú ételeket, ha minden kötél szakad, vagy mondjuk egy esküvőn, vagy vendégségben – csak mértékkel, és nagyon-nagyon-nagyon ritkán. Annak érdekében, hogy relatív tünetmentességemet minél tovább megőrizhessem, és a lehető leghamarabb időn belül újra a normál határokon belül mozgó laboreredményeket produkálhassak Simó ittléte ellenére, cukor-, tej-, tejtermék- valamint gluténfogyasztásomat önként minimálisra csökkentem.

Értitek már, hogy ez mekkora különbség?

Bármily furán is hangzik, étrendemet tekintve hiába ugyanaz a végeredmény – az „önként” és a „tilos” két teljesen más világ. Vagyis: egy nem is annyira ritka autoimmun betegségem van, mely nem gyógyítható, viszont rendszeres orvosi ellenőrzés és megfelelő életmód mellett vígan lehet vele élni. Ha viszont elhanyagolom, válogatott civilizációs betegségek hada vár rám. Ezt megelőzendő, számos, az én szervezetemre káros élelmiszer fogyasztásáról lemondok, cukor-, tej-, tejtermék- valamint gluténfogyasztásomat önként minimálisra csökkentem, azonban nem őrjítem meg ezzel sem magamat, sem a környezetemet.