Enni vagy nem enni? … avagy étrendem Simó érkezése óta (1. rész)

Nagyon sok kérdést kaptam az étrendemre vonatkozóan, ezért is döntöttem úgy, hogy néhány posztban összefoglalom, mit eszek és mit nem, illetve miben változtattam az étkezésemen, amióta tudomást szereztem Simó létezéséről.

(Ki az a Simó?) Az én történetemhez hozzátartozik, hogy 4 évvel ezelőtt váltottam „először” életmódot, azóta odafigyelek mikor és mit eszem. Van azonban egy alapanyag, amely már korábban sem volt jelen a konyhámban, ez pedig a cukor. Ezért az enni vagy nem enni sorozatot szeretném most korunk legláthatatlanabb tömeggyilkosának, a cukornak a bemutatásával kezdeni.

Evolúciós szempontból túlélésünk kulcsa, hogy tudunk-e az élelemből kellő energiát biztosítani szervezetünk működéséhez. Testünk talán legfontosabb energiaforrásai a szénhidrátok, melyek cukor alapegységekből épülnek fel. Energia bevételünk maximalizálása érdekében egy bizonyos élelem iránt érzett “vonzalmunk” annak cukortartalmával egyenes arányban nő. Az édes íz az öröm és a megelégedettség jelét továbbítja az agyunknak, agyunk egyfajta jutalomként tekint rá. Ezzel azonban nem csak mi, emberek vagyunk így. Az édességek iránti preferenciát megfigyelték más, növényevő állatoknál is – ezzel szemben a ragadozó állatok nem “reagálnak” az édes ízre.

Hol akkor a probléma, ha igazából genetikusan kódolva vagyunk az édes íz szeretetére?

Mint mindig, most is a mértékkel. Lényegesen több cukrot fogyasztunk, mint amire szüksége van szervezetünknek, legtöbbször úgy, hogy nem is tudunk róla. Hogy mire gondolok pontosan? Máris elmagyarázom.

Végy le egy nagybevásárlás alkalmával 3 különböző csirke fűszersót a polcról és nézd meg alaposabban az összetevőit. Az összetevők feltüntetésénél kötelező, hogy minél több van belőle a termékben, annál előrébb kell a felsorolásban feltüntetni. Vagyis abból van a legtöbb, amelyiket a csomagoláson elsőként tüntetnek fel. Az általam elvégzett teszt alkalmával az első fűszersó rendben volt, a másodikban több cukor volt, mint majoránna, kakukkfű vagy rozmaring. A harmadik esetében pedig több volt a keverékben cukorból, mint fokhagymából, vöröshagymából, rozmaringból és még sorolhatnám, mi mindenből. Persze ne feledjük, hogy egyébként fűszersókat néztem meg. Minek is ebbe cukor? Vegyünk egy másik példát, ami nagy kedvencem: ugyanilyen módon nézzünk meg három gyümölcsjoghurtot is. Egy termék esetében a második, kettő esetében pedig a harmadik legnagyobb mennyiségben előforduló összetevő a cukor. És itt nem a gyümölcsben található cukorra, hanem az azon felül hozzáadott (gyakorlatilag kristály)cukorra kell gondolni.

Na de mi is a gond a túlzott cukorfogyasztással? Lényegében testünk túlzsírosodásához vezethet. Igen, nem tévedés: túlzott cukorbevitel esetén a testzsír-százalékunk fog nőni, mert a szervezet a rövidtávon nem felhasznált cukrot a genetikai kódolásnak megfelelően eltartalékolja „későbbre” zsír formájában. A szénhidrátok mellett ugyanis szervezetünk másik fontos erőforrásai a zsírok.

Végezetül következzen néhány tipp a cukorfogyasztásod csökkentésére:

  1. Felejtd el a cukros üdítőket. Mit igyál helyette? Vizet. Ízesítheted citrommal, gyömbérrel. Készíthetsz teát is, melyet nyáron hűtve fogyassz.
  2. Olvasd el és hasonlítsd össze a termékek címkéjét! Válaszd azt, amelyik kevesebb cukrot tartalmaz! Nem tudod, mit nézz a címkéken? Erről még biztosan fogok itt írni.
  3. Óvatosan édesíts. Sokszor elég a receptben szereplő édesítő mennyiség fele is!
  4. Nassolj gyümölcsöt csoki helyett – például almát.

Egy 60 kilós nő napi 2 kanál (kávéban, teában elfogyasztott) cukrot, napi 1 pohár (cukrozott) szörpöt és napi 2 dl cukros üdítőt heti szinten négy, egyenként 30 perces, közepes tempójú futással tud “lenullázni”. Ezen tények ismeretében döntöttem úgy már évekkel ezelőtt, hogy én lemondok a cukorról. És te?